Megfejteni a zavaros 15 perc titkát…

 

Üdvözöllek benneteket! 

Nagyot hajráztak a srácok Győrben, bebizonyították, hogy nem lehet őket leírni, még ha hátrányba is kerülnek idegenben. 

Nem volt egy egyszerű meccs… Szerintem az első félidővel nem volt probléma, már mint olyan értelemben, hogy kontrolláltuk a játékot, és bár igazi ziccerünk nem volt, átlövésekkel azért próbálkoztunk. De a Győr – egy megingástól eltekintve – nem rúgott kapura, szóval, nem éreztem, hogy baj lehet. 

A szünetben láttam az arcokat, motiváltak voltak a fiúk, én egy kicsit felpaprikáztam őket. Erre kimentek a srácok, és egy olyan negyed órát produkáltak, amelyre egyszerűen nem találok magyarázatot. Deffenzívebbek lettünk, elkövettünk borzalmas védekezési hibákat, és igen, a találkozónak ebben a periódusában megrogyaszthatott volna minket az ETO. 

Ekkor igyekeztem összerázni a srácokat, többeknek szóltam, hogy menjenek feljebb, vállaljuk be a bátrabb játékot, és szerencsére a srácokban ezúttal volt tűz, akarás, megalkuvás nélkül mentek előre, és ennek meg is lett az eredménye. Persze, megint kellett Kenő zsenialitása, de bejött az a húzás is, hogy Korót feltoltam centerbe. 

Nagyon büszke vagyok a csapatomra! És a szurkolókra is, akik megint szép számmal elkísértek minket. Megérdemeltük a pontot, hiszen idegenben, kétgólos hátrányból egalizáltuk az eredményt. 

Az persze egy másik kérdés, hogy mielőbb meg kell fejtenem a zavaros 15 perc titkát… 

De most nem kesergünk, egy rivális otthonából hoztunk el egy pontot. 

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! 

Hajrá Hali!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.