Tibiért is játszottunk!

Üdvözöllek benneteket!

Amellett, hogy melós hetünk volt, egy haláleset is rányomta a bélyegét a felkészülésünkre. Székely Tibi kollégám és barátom elveszítette édesapját… Tibi sokkal több annál, mint egy kolléga, vagy pályaedző. A legjobb barátom. Ott voltam a temetésen, és még meccs előtt, mikor leültünk a kispadra, megbeszéltük, hogy ez a sok ezer ember, a játékosok, az egész klub az édesapja emléke előtt tiszteleg.

A srácoknak jót tett a múlt heti elbeszélgetés, mert végre megint azt a Halit láttam, amelyik “megdöglik” a pontokért. Nem volt üresjárat, és bár hibák becsúsztak ugyan, nem lehet egy rossz szavam sem, hiszen a második félidőben bizony a bajnokcsapat fölé kerekedtünk.

És itt térnék ki a srácokban lévő emberségre: Cucu a vezető góljánál rohant mint az őrült Tibihez! Itt is megmutatkozott, hogy melyik a Haladás igazi arca! Nem, nem a Kispest elleni, hanem amit megszokhattak hónapok óta a drukkerek.

És, ha már a szurkolók is szóba kerültek: fantasztikusak voltak, hiszen egálnál is űzték hajtották a gárdát! Nem volt náluk sem üresjárat. És a végén? Nem, nem szereplésvágyból mentem ki a B-közép elé, hanem köszönetet nyilvánítani, és nem a saját, hanem a csapatom nevében. Mert a tegnapi sikerben a cseréktől a szakmai stábon keresztül mindenki benne volt. Ez Szombathely diadala volt!

És le a kalappal dr. Mezey Gyuri bácsi előtt is, aki nagyon korrekt volt a lefújás után. Egyszerűen elismerte, hogy a Hali ma jobban futballozott.

De azért nem volt hurrá-hangulat az öltözőben, hiszen csak csatát nyertünk, és ezt tudják a fiúk is. De hiszek bennük, különben nem is csinálnám a munkám! Aztán ha meghúzták a vonalat, akkor majd bulizhatunk egy hatalmasat, persze veletek együtt!

Most lépnem kell, da a héten még jelentkezem!

Hajrá Hali!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.