Melós hét volt…

Üdvözöllek benneteket!

Amióta Szombathelyen vagyok, ennyit még nem melóztunk a fiúkkal. Nem a fizikai terhelésen volt a hangsúly, hanem inkább a mentális ügyeket rágtuk át rendesen…

Az első edzésen vagy másfél órát beszélgettünk az öltözőben, pontosabban én jártattam a számat. Igen, voltak indulatosabb részei is a monológomnak, de úgy éreztem, hogy a kispesti 60 perc mellett nem mehetek el szó nélkül… Azt gondolom, a lelki fröccs nem múlt el nyomtalanul, hiszen a fiúk csodásan dolgoztak a héten. Most aztán bebizonyíthatják, hogy nemcsak “edzés-menők”, hanem élesben is oda tudják magukat tenni rendesen.

Ami fájt, hogy rosszul lehet futballozni, de futás nélkül nem. 11 emberemből 10-zel elégedetlen voltam. Mentálisan igyekeztem felrázni a társaságot. Rengeteget gyakoroltunk emellett a Vidi elleni meccsre, a rögzített szituációkat, a védekezést és a támadást egyaránt. Tudjuk, hogyan lehet megverni a Fehérvárt, ám nem lesz könnyű dolgunk, hiszen a bajnokság legjob csapata ellen kell pályára lépnünk.

Mi a recept? Szerintem a legfontosabb, hogy nagyon agresszívek legyünk, erőltessük a párharcokat, és nyerjük is meg azoknak a zömét. Mind fizikálisan, mind mentálisan rengeteget melóztunk, a srácok odatették magukat ezerrel. Sokat beszélgettünk, mindannyian átérezték annak a felelősségét, hogy nem lenne jó érzés jövőre kevesebb pénzért mondjuk a Szigetszentmiklós ellen futballozni… Annyit kértem tőlük végül, hogy mindannyian szakadjanak meg azért, hogy viselhetik a Haladás mezét!

A próbákkal nem volt probléma, ám vasárnap lesz majd a fellépés. Nem szabad tartanunk a Viditől, én hiszek a csapatomban! Nincs verhetetlen csapat, becsülettel feltérképeztük a piros-kékeket, remélem, hogy a fiúk visszaadják majd azt, amit kértem tőlük.

Most lépek, aztán remélem, hogy vasárnap este 8 körül már megint sokkal jobb kedvünk lesz mindannyiunknak.

Hajrá Hali!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.