Végre a vonal felett!

Köszönöm! Köszönjük!

Nem is lehet mással kezdeni a mai bejegyzést, hiszen tegnap fantasztikusak voltatok! Óriási érzés volt ilyen hangulatban meccselni. Sportszerű küzdelem folyt a pályán és a lelátón egyaránt. Huszonnégy órával a lefújás után azt mondom: le a kalappal előttetek és a srácok előtt is, mert ez férfimunka volt!

Végül is Szombathelyen maradtam tegnap. Megvacsoráztam együtt a fiúkkal, majd egy ideig velük maradtam. Aztán magányos farkasnként jártam a szombathelyi éjszakát. Nem ittam egy kortyot sem, még csak egy pohár pezsgővel sem koccintottam, inkább csak nézelődtem, zenét hallgattam, lazítottam. Erre volt szükségem. Hajnali ötre kerültem az ágyba, remélem ezeket a sorokat a feleségem nem olvassa… 🙂

És ha már a család került szóba: vágytam rájuk, alig vártam, hogy hazaérjek. A meccs után már kaptam a feleségemtől a gratuláló sms-t, azt is írta mág, hogy nyugodjak most már meg. Igaza van, mostanában nem mindig voltam vele türelmes…

Na de most itthon vagyok, kisebbik fiam immár hét órája az ölemben, le sem lehet szedni rólam, szóval, nem véletlenül ilyen izmos a felsőtestem… A nagyobbik srácommal már kiértékeltül a tegnapi derbit: 17 éves és Hali-szurkoló! No jó, annyit azért tudni kell róla, hogy most Hali-drukker, de volt Már REAC-, Siófok-, és DVTK-szurkoló is… Egyébként mindent tud a csapatról, most is megkérdezte, hogy miként játszott Kenő, milyen volt az új posztján Schimmer Szabi, és hogy jól fúj-t-e a bíró.

Holnap már vissza is utazom, eseménydús hét elé nézünk. Szerdán a Vidi, szombaton a Kaposvár lesz a vendég. Jó hangulatban készülhetünk, hiszen hosszú idő után végre a vonal felett vagyunk. És ott is maradunk!

Mindenkinek köszönet még egyszer a tegnapi buzdításért, nélkületek nem sikerült volna az egerszegi pontszerzés. Most visszatérek a családhoz, a jövő hét elején pedig újra jelentkezem.

Hajrá Hali!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.